Történetem ott indul, ahol valószínüleg minden „kissrácé”. Sokféle autóban ültem már addig is, de azon a bizonyos napon amikor elvittek egy körre az adott járművel egy megmagyarázhatatlan érzés kerített uralma alá. Egy feeling amit addig csak az tudott magáénak.
Teltek múltak a napok, alkalmanként megismétlődött a találkozás a feelinggel, ami mindig meg-meg szakította a szürke hétköznapok sorozatát.
Aztán eltelt pár év… 2008-at írtunk.
Rájöttem, hogy akár nekem is lehetne egy olyanom. Ekkor persze sorra jöttek az akadályok.
Majd amikor az adott személy aki ezzel az érzéssel megismertetett is válaszút elé került: el kellett adja az autóját! Később rájöttem, hogy hasonló gondolatmenet zajlott le az ő fejében is: Mi az ami ugyanezt v. hasonló érzést tud csak mindezt kicsit olcsóbbért:
- Régebbi „true” japán
- Jó Súly/LE arány – komoly gyorsulás
- Kornak megfelelően sportos külső ami mai években is megállja a helyét
- Alacsony üzemeltetési költségek
- 500E Ft alatti ár
A rostán fennakadt autók közül egy kiemelkedett a tömegből! Gyárilag turbós volt! Kisköbcenti, könnyű, sportos és ráadásul ritkaságnak számít!
1987-1993 Daihatsu Charade GTti (Grand Turismo Turbo Intercooler)
- 993ccm, 3 henger, 101LE
- Hengerengként 4 szelep, összesen 12
- Turbo, Injektor, Intercooler
Hát nekem ez volt maga a mennybemenetel, ugyanis imádom a ritkaságokat! De erre még később ráteszek 1 lapáttal. *
